Akartam írni egy cikket, vagy blogot vagy mit arról, hogy milyen közös programokat tudtok csinálni a gyereketekkel, de valahogy azt érzem, hogy azt a cikket majd valamikor máskor posztolom ki mert itt egy sokkal fontosabb téma: Minden szülőnek eljön a pillanat, amikor bezárkózik a fürdőszobába akár 10-20 percre is, mert muszáj. Mert egyszerűen sok, mert egyszerűen a saját nevedet hallgatod egész nap vagy azt, hogy „anyaaa” vagy „apaaaa”. Ez az írás nem a „tigris” szülőknek szól. Mert persze vannak szülők, akik halál élvezik az egészet, és soha nem őrülnek bele a hétköznapokba, legalább is hallani ilyen mítoszokat. Szóval van az a pont, amikor egyszerűen betelik a pohár és szükséged van egy kis egyedüllétre. Egy kis csöndre, egy kis „szabadságra”. Megmondom őszintén, hogy nekem, mint a MiniGuru képviselője és alkotójaként is eljönnek hasonló pillanatok, amikor lemondok minden meetinget és minden találkozót és veszek magamnak 2-3 csomag chipset és bekapcsolok valami filmet háttérzajnak és azt csinálok, amit akarok. Van, hogy csak rendet teszek a dolgaim között, vagy egyszerűen csinálom a semmit egészen szakszerűen. Kényszer szabadnapok, amikor pihenek. Vannak ilyen napok vagy fél napok. Bevallom. Mert nem szeretnék állszent lenni, aki azt mondja, hogy minden nap a toppon van és mindig minden tökéletes. Az ember törekszik arra, hogy megfelejen az elképzeléseinek, és elfelejti, hogy a legfontosabb ember az életében saját maga. Annyira odatesszük magunkat a hétköznapokban, hogy aztán azt vesszük észre, hogy úgy nézünk ki, mint egy kifacsart citrom.
Mostanában ezer dolgot intézek, köztük az iskola előkészítő MiniGuru füzetet tervezzük, meg a borítóját, hogy milyen legyen, a céges fotózást szervezzük, és persze újabb stratégiákon dolgozunk a csapattal, hogy minél jobb szolgáltatásokat adjunk és olyan segítséget adjunk, ami valójában megold problémákat. Ez nagyon sok munka. És persze emellett még ezer meg ezer dolog van. Lehet, hogy csak én vagyok így, bár gyanítom, hogy nem, hogy egyszerre szeretnék elintézni mindent is, és a nap végén lefordulok a lábamról és úgy zuhanok bele az ágyba, mint a pénzmosással vádolt brit nagy bank részvényeinek az ára.
A lényeg a lényeg, hogy egy szülő élete minden, csak nem átlagos, és ezt minden nap megtapasztalom. Egyáltalán nem egyszerű. De had, térjek ki az anyukákra, mert hát velük vagyok igazán kapcsolatban. Hadd meséljek róluk nektek egy kicsit. Van, hogy akár egy hónapig se jutnak el odáig, hogy hajat tudjanak mosni, és a kávé mindig kihűl míg a gyerekeket istápolják reggelente. Utálnak reggel 6-kor kelni, hogy elvigyék a gyerekeket iskolába és óvodába, de mégis megteszik és bizony nagy vágyálmuk eljutni egy körmöshöz vagy kozmetikushoz, de egyszerűen se idő se energia. Gyakorta hallom, hogy „már megint a gyerekeiről posztol”, „megint egy babás kép”, de ugyan mi másról posztolna? Ha neki éppen ez az élete, ezt ossza meg a világgal. És minek kell posztolni? Mert, ha nem posztolna, akkor még annyira se nagyon lenne kommunikációban senkivel, mert nincs ideje semmire. Egy nap nagyon hamar el bír telni, és megint azt veszi észre, hogy semmi látszatja annak a sok munkának, amit egész nap csinált, és megint, vagy még mindig káosz van a házban vagy lakásban. Egy egész személyzetre lenne szükség ahhoz, hogy mindent képes legyen kézben tartani, de még lehet az is kevés lenne ahhoz, hogy legalább a felszínen fenntarthassa a tökéletesség látszatát. Persze minden másik anyuka tökéletesnek látszik, higgyétek el, hogy minden anya küzd a saját életével. Mi megoldjuk a MiniGuru csapatával a problémájuk egy részét, ami olyan dolgokat takar, hogy el tud menni meginni egy kávét nyugodtan, vagy tudja élvezni a zuhanyzást anélkül, hogy a totyogó rányitna vagy kérne egy pohár vizet, esetleg a társaságát szeretné élvezni az anyukának. Esetleg elmegy végre fodrászhoz, vagy elintézi a dolgait, bevásárol stb. Egyedül. Ne adj isten elmegy vacsorázni a férjével végre, vagy ha a szitter ott alszik, akkor nem ő kel fel a gyerekhez, és így végre végig bírja aludni az éjszakát.
Szeretném, ha tisztában lennénk azzal, hogy egy anyukának manapság sokkal nehezebb, mint régebben. Mivel régebben a generációk együtt éltek. Ott volt a nagymama, és lényegében a nagyszülők nevelték fel a gyerekeket, míg a szülők dolgozhattak. Manapság már ez nem így van. A bébiszitter azért van, hogy kisegítse az anyuka, illetve a szülők hétköznapjait. Ilyen egyszerű.
Persze mindig lesz egy „Karen”, (1) aki megmondja a tutit, és hogy ő hogyan csinálná és hogy ő mennyire boldog anyuka, és hogy nincs is szebb a gyermekvállalásnál, és hogy őneki sohasem voltak nehézségei, és hogy élete legszebb időszaka volt amikor a gyermekei kicsik voltak, de az éremnek is két oldala van: a sok szépség mellett rengeteg probléma és nehézség van. Ez teljesen rendben van, amíg képesek vagyunk beismerni magunknak, hogy nem kell mindent egyedül megoldanunk, és nem szégyen segítséget kérni vagy élni a lehetőségekkel, amik megkönnyítik egy kicsit a hétköznapokat.
Ha még nincs segítséged, csak kattints a weboldalon a kapcsolatok fülre, és töltsd ki az ellenörzőlistát: felvesszük veled a kapcsolatot és rövid időn belül neked is lesz egy fantasztikus MiniGuruSzittered 
A MiniGuru alapítója és tulajdonosa
(1)- Karennek nevezik azokat a nőket, akik képesek jelentős indok nélkül felháborodni nyilvánosan, és mindent saját, kényes szemszögükből néznek – így például attól sem riadnak vissza, hogy mások figyelmét magára vonva üzletvezetőért kiáltsanak arrogánsan egy apró éttermi hiba után.
Legutóbbi hozzászólások